Zombola Péter fiatal kortárs zeneszerző. Magyar és külföldi fesztiválok bemutatói, két tanári állás (Színház- és Filmművészeti Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola), zenekari-, kórus-, szóló-, illetve színházi művek komponálása mellett a filmes világgal is kapcsolatba került, legutóbb Mundruczó Kornél Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv című filmjének zenei szerkesztőjeként. Beszélgetésünk során leginkább életének ez utóbbi – filmes – szeletéről kérdeztem.
Keller Mirella: Először is mesélj, kérlek, a legutóbbi munkádról! Milyen szereped volt a Szelíd teremtés című filmben?
Zombola Péter: A film zenei világáért voltam felelős, ami főleg zenei szerkesztői munkát jelentett, egy-egy adott jelenethez kellett zenéket hozzárendelni. Ezen kívül egy jelenethez zenét is komponáltam, de ez a film végső verziójába nem került be.
K.M.: Ugyan a film relatíve kevés zenét használ, ahol mégis, ott egyértelműen viszonyba kerül a vizuális Mundruczó-világgal. Hogyan zajlott a munka a rendezővel? Utasít vagy inspirál?
Z.P.: Először odaadta a forgatókönyvet, elolvastam, megbeszéltük, hogy mely pontokon lenne szükség zenére, és nagyjából milyen atmoszférájú legyen. Ezután jött a keresés fázisa. Megmutattam a verzióimat Kornélnak, amit jó iránynak gondolt, azokból hoztam újabb verziókat, és jó néhány oda-vissza kör lement, mire kialakult a film végleges zenei világa. Mindenképp inspirál. Elmondja, melyik mozzanatára kell koncentrálnom a jelenetnek, és milyen érzetnek kell kialakulnia a kép és zene együttes hatására.
K.M.: Korábbi együttműködéseidet milyen alkotói kapcsolat jellemezte? Gondolok itt Bodzsár Márkra és Bagota Bélára, akikkel többször is dolgoztál együtt. [1]
Z.P.: Hozzájuk nem csak szakmai, hanem ezzel párhuzamosan baráti kapcsolat is fűz. Egy korosztály vagyunk, együtt kezdtük el még 5-6 éve bontogatni a szárnyainkat, együtt fejlődtünk és indultunk el a pályán. Úgy gondolom, egy életen át fognak tartani ezek a kapcsolatok.
K.M.: Miközben az Emlékül – Symphony No. 1. című zenekari művedet hallgattam, azon gondolkodtam, hogy ha meg tudod fogalmazni a saját világod, mi vonzott mégis a filmzeneíráshoz, ahol valaki más világának megjelenítésében (megzenésítésében) segédkezel?
Z.P.: Több ok miatt is. Egyrészt a zene melletti társművészetek közül a film az, ami a legnagyobb hatással van rám. Szeretnék én is részese lenni ennek a művészeti ágnak, hozzá szeretném adni a magam tudását és tehetségét. Másrészt, ha jó rendezővel dolgozik az ember, rengeteget lehet tanulni tőle, és – ami talán még fontosabb – nem lehet sumákolni, mindig őszinte visszajelzést kap az ember a stábtól. Legalábbis eddig én ezt tapasztaltam. Ezt a saját művészeti területemen csak néhány barátomtól és néhány nagyon jó szakembertől kapom meg. Ha az ember odaad egy darabot egy karmesternek, kamarazenészeknek, sokszor érdektelenségbe, vagy túlzott udvariasságba ütközik. No meg félelmekbe, mert ha esetleg gyenge a darab, és szóvá teszik a szerzőnek, aki netán egy-két bizottságban benne ül, és döntéshozó pozícióban van, akkor könnyen baj lehet a dologból hosszú távon. De ez érthető is, mivel a zeneszerzők egy része megmaradt a lélektani fejlődés 5-6 éves gyermeki szintjén, értelmetlen sértődékenységgel megáldva, ami nem csak a saját életét nehezíti meg, hanem szakmai partnereiét is, így az előadók nem is tehetnek mást, mint hogy udvariasak. Megmondom őszintén, sokkal szívesebben vagyok ezért filmes közegben, hiszen itt senki nem udvariaskodik. Ha valami rosszul sikerült, akkor szólnak, hogy ez bizony rossz. Jó ízlésű, tehetséges rendezőktől paradox módon néha sokkal hasznosabb visszajelzések jönnek a darabjaimról is, mint a saját szakmámból.
eredeti cikk: http://prizmafolyoirat.com/2010/12/08/az-alkalmazott-zeneiras-nehezsegei-keller-mirella-interjuja-zombola-peterrel/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése